A zsidó meditáció

A zsidó meditáció

"A zsidó meditáció eredete A zsidó meditáció gyökerei természetesen a Tanachban, a zsidó Bibliában találhatók.
Ha csak a Tórát, Mózes öt könyvét tekintjük át ebből a szempontból, hamarosan kitűnik, hogy a Tanachnak már e kezdő és legfontosabb könyvei is bővelkednek a meditációra vonatkozó utalásokban.
A zsidó meditáció kezdetei azonban] könnyebben nyomon követhetők, valamint a meditáció hagyományai sokkal teljesebb kifejtésre kerülnek a prófétai könyvekben.
A „próféta" szó héber megfelelője: návi.
A szó tövéből két olyan szó is alkotható, amelyek valamilyen vonatkozásban összefüggenek a próféták meditáció-gyakorlásával.
A „návuv" (üresnek lenni) arra mutat, hogy a meditáló üressé válik az önös gondolatok, az énközpontú megnyilvánulások számára; egyénisége megszabadul egojának nyűgétől.
A „návi" szóból alkotott másik fogalom a „nává", vagyis folyik, előre csörgedez.
A próféta volt az üreges nád, a nádból készített furulya, amelyen keresztül áramlik az Örökkévaló szelleme és dallama.
Van egy másik kérdés, amire felvilágosítást kapunk a prófétáktól. A próféták -csakúgy, mint más archetipusos személyiségek - Ábrahám és Sára, teljesen megvilágosodott emberek voltak, azonban ez a magasabb szintű tudatállapot nem csökkentette a közösségük, a népük iránti felelősség érzetét. Az állandóan, folyamatosan érzett felelősség a „tikkun olám", vagyis a világ jobbítása, megjavítása iránt mindenkor a zsidó szellemiség, a zsidó misztikus gondolkodás alapvető részét képezte. Ez a beállítottság nemzedékről nemzedékre mélyebbre eresztette a gyökereit. A kabbala korai mesterei, tanítói szellemi törekvéseik a meditáció révén elért-átélt „felemelkedéseik" révén, amelyek eljuttatták őket a tudat olyan régióiba, amelyek messze túl helyezkednek el azon a szinten, amelyet általában „mochin gádlut"-nak, kiterjesztett tudatnak, vagy „megvilágosodásnak" neveznek, gyakran pszichikai, fizikai veszélyeknek tették ki magukat. Gondolataik, írásaik ismeretében azonban nyilvánvaló, hogy ezeket a törekvéseiket mindig és kizárólag az a magasztos vágy irányította, hogy a világ, az emberek megjavuljanak, és hogy siettessék a Messiás eljövetelét a világ érdekében. A misztikus törekvéseknek és közöttük a meditációnak a Tóra szövegére épített ösvényét a társadalmi felelősségérzetnek és a misztikus fejlődés célkitűzésének ilyesfajta együttese jellemezte.
Valakinek a szellemi szintjét, nevezetesen azt, hogy elérte-e a meditáció kitűzött és megvalósítható célját, a megvilágosodást, nem tudjuk anélkül vizsgálni, felmérni, hogy figyelembe ne vegyük e személy kapcsolatát barátaival, hozzátartozóival, munkatársaival, gyermekeivel és a közösséggel, amelyben él. "